Van az élet…

Az élet, amit nem túlélni, hanem megélni kell. A túlélés: harc. A megélés: Élet. Túlélni annyi, mint ellenséges környezetben fenntartani a létet. Olyan környezetben, ami idegen számodra, amiben nem érzed otthon magad, és nem tudod a benned lévő képességeket, értékeket megmutatni, mert ez a környezet mást akar tőled, mást vár el. És ha megpróbálsz kedvükre tenni, az élet számodra túléléssé válik. Próbálsz kapaszkodni, harcolsz önmagad ellen. Aminek nincs értelme. De a döntés a tiéd. Kiléphetsz az ellenséges közegből, és megkeresheted azokat, akik közt otthon érzed magad. Mert ők is léteznek. És várnak téged. Várják a benned lévő kincseket, értékeket. Nekik éppen rád van szükségük. Így teljesíted küldetésedet. Így tudsz szépet adni másoknak, így tudsz hozzájárulni a világ építéséhez.  De csak így. Harcok, felesleges harcok nélkül. És az életed így válhat Életté. Igen, az életet nem túlélni, hanem megélni kell.

És van ilyen élet.

„Ha mindig azt tennénk, amit mások szeretnének, nem érné meg élni.” 

Bizony, bizony…. Mert akkor nem hasznosítod mindazt, amit kaptál. Ami te vagy. Amitől más vagy, mint a többiek. A világ attól szép, hogy sokszínű. Ezért vagy te is más, mint a többiek. Az ember nem csak a létszámnövelés vagy létszámfenntartás érdekében születik a földre. Hanem azért, hogy szebbé, érdekesebbé tegye a világot. Ezért úgy kell élnünk, hogy ezt a küldetésünket teljesítsük. És ez csak akkor lehetséges, ha nem mások elvárásainak akarunk megfelelni, hanem önmagunkat adjuk. Azt, amit azért kaptunk, hogy átadjuk. Hogy megmutassuk, hogy hozzátegyük a világ színeihez. Így érdemes, így szép élni… 

Van a világ…

Ha valakit őszintén szeretsz, ha figyelsz rá, ha szívetek együtt dobban, akkor minden megváltozik, minden más. Bár a világ körülötted nem változik, te mégis egészen mást látsz, mást hallasz, mást érzel. Jóval többet, sokkal szebbet. Mert már nem a magad zárt, talán önző világából nézed. Kiléptél onnan, mert valaki hívott. Kiléptél, mert már Ő a fontos. Kiléptél, hogy már érte élj. És ekkor megtörténik a csoda. A változás csodája. A világ ugyanaz, de te már másként látod. Már nem magadon át tekintesz rá, hanem a másikon át. Ő áll közötted és a világ között. És hirtelen sokkal többet, hatalmasabbat látsz, mint eddig. Felfedezed. Az egész világot. A pici virágban Őt látod, a madárdalban az Ő hangját hallod. Mintha eddig nem is ebben a világban éltél volna. Mert most már rajta keresztül látod, hallod, érzed. És így válik teljessé, igazivá. Azzá, ami valójában. Az ő szemén keresztül látod meg a világ legapróbb csodáit, az ő fülén át hallod meg a dallamok szépségét, az ő szívén keresztül tudod szeretni az embereket, és az ő lelke által érted meg mit jelent ez a szó: Élet.

Létezik ilyen világ.

Van egy szempár…

Szebben csillog mindennél. Színe, mint a naplemente, a végtelen kék óceán, a tarka tavaszi erdő, a vörös rózsa, a zöld mohával benőtt kő, a barna kávé, a piros száj. Színében benne van minden, ami szép, ami fontos, ami boldogságot, nyugalmat ad. Színében benne van egy egész történet. Két ember története. Benne van az egész világ, maga az Élet. Ezt látod benne. Hogy milyen a valóságos színe? Talán nem is tudod. Talán megfejthetetlen. De a színében szeretet van, csoda van, élet van. A színében ott van ő, és ott vagy te. Két szem - egy pár. És bennük két lélek – egy pár.

Létezik ilyen szempár.     

Van az akarat...

Mégpedig kétféle akarat létezik. Az egyik a nyers erő, a tűzön-vízen át mindent elérő akarat. Ami erőszakkal ér célt, ami nem tiszteletet, hanem félelmet szül. Ami eléri ugyan, amit akar, de közben másoknak fájdalmat okoz. Ám van másféle akarat is. Amikor úgy érsz célt, hogy mások teszik meg helyetted, amit kell. El akarod érni a célt, de nem vagy erőszakos. Csak élsz. Úgy, ahogy emberhez illik. Vannak céljaid, van akaratod, de mindezt másokon keresztül éred el. Azokon keresztül, akik emberséged miatt állnak melléd és támogatnak, akár kéretlenül is. Anélkül, hogy céljaidat, vágyaidat, akaratodat ismernék. Ez az akarat szeretettel, emberséggel hat. És ez az akarat sokkal hatalmasabb erő, mint az első.

Létezik ilyen akarat.

 Van a szövetség…

A szövetség, amely sokféle módon születhet. Vannak érdekből született szövetségek, amelyek nagyon könnyen felbomlanak. Vannak kényszerből született szövetségek, amelyek addig élnek, amíg a kényszertő félnek szüksége van rájuk. Vannak szövetségek, amelyek meghatározott időre köttetnek, és vannak szövetségek, amelyek ugyan önként születnek, ám az elhatározás, amely mögöttük áll, kevés ahhoz, hogy örökre szóljanak. Mert a szövetség, az igazi, örökre szóló szövetség a lélekben születik. Nem érdek, nem kényszer, nem elhatározás szüli. Ez két ember közötti, eltéphetetlen, örök szövetség. Mert nem érdekek hozzák létre, nem tárgyalások útján keletkezik, nem precízen megfogalmazott papírok dokumentálják, nem aláírások hitelesítik. Ezt a szövetséget a szeretet köteléke hozza létre. A legigazibb, legmélyebb, legőszintébb, legtisztább szeretet köteléke. Mert a szeretetből fakad egy érzés, amelyre mindkét fél bátran rábízza magát. Ez a bizalom érzése. És amint ez a bizalom megszületik egymás iránt, társul egy másik érzéssel, a felelősség érzésével. A felelősség tudatával. Annak a felelősségével, hogy a bizalmadba fogadtál. Hogy a bizalmamba fogadtalak. És ez az igazi, örök, eltéphetetlen szövetség. Nem a papír, nem a kimondott esküszó. Hanem a bizalom. Amit adtunk egymásnak.

Van ilyen szövetség.

Van a büszkeség…

Olyan jó érzés büszkének lenni valakire. Valakire, akit szeretünk. Ország-világ előtt szeretnénk őt megmutatni. Nem azért, hogy minket irigyeljenek miatta, hanem azért, mert szeretjük, és szeretnénk, ha mindenki látná őt, tudna róla. Hogy őt irigyeljék. Mert megérdemli. Vagy azért, mert tud valamit, vagy csak egyszerűen azért, mert csodálatos lény, igazi EMBER. Ha igazán szereted ezért vagy rá büszke. Van, hogy valakire nagyon büszke vagy. Szeretnéd megmutatni az egész világnak, hogy megismerjék, hogy szeressék, hogy elismerjék őt. De nem teheted. Nem mondhatod el senkinek, hogy te ismersz, szeretsz egy rendkívüli lényt. De így is büszke lehetsz rá. A szívedben, a lelkedben. Boldog vagy, hogy ismerheted, szeretheted, hogy a szívedben él. Ez a belső büszkeség.

Van ilyen büszkeség.

 "Ha önmagad akarsz lenni egy olyan világban, ahol minden arról szól, hogy megváltozz és olyan légy, mint mindenki más, akkor meg kell vívnod minden harc közül a legnehezebbet. Ember vagy, küzdesz, soha ne add fel!" (Edward Estlin Cummings)

Nehéz harc. ...de valóban, önmagadat kell adnod... mert így lehet megtalálni azokat, akiknek igazán rád van szükségük, akik elfogadnak annak, akinek születtél, azokkal az értékekkel, amikkel születtél, nem mást fognak keresni benned, hanem azt, aki valójában vagy, és ez rájuk is pozitív hatást gyakorol. Nem neked kell idomulnod mások igényei szerint, hogy megfelelj nekik. Ha nem vagy jó számukra, akkor nem te vagy az ő emberük. Nem rád van szükségük, keressék csak meg a nekik valót. Te légy, az, aki vagy, és megtalálnak azok, akiknek rád van szükségük. A te életedre, a te gondolataidra. Egyszerűen: rád. És örülni fognak neked, szeretni fognak, elfogadnak, és így nyer értelmet az életed, így válnak értékké az értékeid. 

„Ha szeretek valakit, akkor egyszerre ismerem fel benne, akivel teljesen egy vagyok, s aki teljesen más, mint én.”  (Müller Péter)

Ez igaz. Akit szeretsz, azzal egy vagy, és mégis más. Bizonyára ezért is szereted, ezért vonzódik hozzá szíved-lelked. Egyformának is kell lenni, és különbözni is kell. De. Nem mindegy, miben vagyunk egyformák, és miben különbözünk. Hogy az egyformaság erősít-e, a különbözőség kiegészít-e. Ha ez így van, ha megtaláltad Őt, akkor válik teljessé a kép. Akkor vagy jó helyen. Mellette….